Régen várták a Határőr Nyugdíjasok Orosházi Egyesületének tagjai a július 8.-át, amikor is több napra Erdélybe látogathattak, és olyan történelmi – természeti helyeket kereshettek fel, ezekről eddig csak hallottak vagy olvastak.
A 48 fős csoport július 08.-án a kora reggeli órákban indult Orosházáról, hogy első állomásán, DÉVÁN megállhassanak és megtekinthessék a magasra épült vár romjait. Itt látogattuk meg a Böjte Csaba által működtetett egyik árvaházat, ahol átadtuk adományainkat.
A következő megálló MÁDÉFALVA volt, ahol fejet hajtottunk és koszorút helyeztünk el az 1764-ben Osztrák császári csapatok által lemészárolt több száz Székely tiszteletére emelt emlékműnél.
A szálláshelyünkre igyekezve megálltunk Segesvárnál és megkoszorúztuk az 1848-49 Szabadságharc áldozatainak emlékművét, majd megérkeztünk szálláshelyünkre Gyergyószárhely településre, ahol panzióban szálltunk meg. A fárasztó utazás, valamint a bősége és finom vacsora után jól esett a kényelmes pihenés.
Másnap is fárasztó nap elé néztünk, ugyanis nem egyébre vállalkoztunk, minthogy Gyimesbükk térségébe az 1000 éves határhoz látogassunk, ahol valamikor a 32. Határvadász zászlóalj több héten át hősiesen védte a határt a szovjet csapatokkal szemben. Csoportunk tagjai felsorakoztak a most már képzeletbeli, de valamikor nagyon is valóságos határvonalon, hogy elénekeljék a határőr indulót.
Elhagyva a „határt” eljutottunk Nyergestetőre, ahol annak a 200 honvédnak földi maradványai pihennek és emlékmű áll felettük, akik 1849. augusztus 01-én megpróbálták feltartóztatni a hágón beözönlő egyesült Orosz – Osztrák csapatokat. Az árulás és a túlerő legyőzte a maroknyi csapatot. Itt állítottunk kopjafát a Hősök tiszteletére és emlékére.
Visszatérve szállásunkra a vacsora elfogyasztása után a panzió udvarán lévő sörkertben megszólalt a zene és a csoport tagjai fáradságot feledve későéjszakáig ropták a táncot.
A harmadik nap következett az a program, melyet talán legjobban vártunk, mégpedig a Hargita csúcsára történő túra. A hegy lábáig mintegy 12 km-es útszakaszon traktorral húzott pótkocsin tettük meg az utat, majd onnan gyalog túrázva tettük meg az utat az 1805 m magas csúcsra, ahol elhelyeztük nemzeti zászlónkat és az Egyesület nevével ellátott szalagot.
Elmondhatjuk és el is mondjuk, hogy most már nem csak honvéd, de határőr is állt a Hargitán.
Visszatérve a hely lábánál lévő vendéglőbe jól esett a finom Csiki sör. Ezt a napot a program teljesen kitöltötte, de a ismét elérkezett a vacsora ideje, majd a hangulatos zene és a fáradt vándorok ismét táncra perdültek.
Sajnos egy szer minden jónak vége szakad, elérkezett Erdélyi tartózkodásunk utolsó napja, elindultunk hazafelé. Igaz hogy útba esett Korond, ahol feltétlenül meg kellett állni, nézelődni és vásárolni. Nem hagyhattuk ki hazafelé Torockó települést sem, ahol felejthetetlen időt töltöttünk, aktív pihenéssel.
A késő esti órákban érkeztünk haza, természetes holt fáradtan, de olyan emlékekkel, melyet soha nem lehet elfelejteni.

Orosháza, 2017.július 13.
Hortobágyi Zoltán ny. r. ezredes elnök