Bakodi László volt határőr tizedes az elmúlt években több alkalommal is pihent családjával Orosháza-Gyopárosfürdőn a BRDSZ Szakszervezeti üdülőjében, aki egyébként Sopronban lakik.
Orosházán gyakran volt tanúja a Határőr Nyugdíjasok Orosházi Egyesületének különböző rendezvényeinek.
Innen támadt azon gondolata, hogy a volt Soproni Határőr Kerület Miklósmajor-i Őrsén korábban szolgálatot teljesítő tiszteket és a sorkatonákat egy találkozóra invitálja.
A gondolatot tett követte és 2018. augusztus 18-án mintegy 30 fő részvételével létrejött a találkozó, mely alkalmából vers született Bakodi László határőr tizedes tollából, aki megküldte Egyesületünk részére, hogy tegyük közkinccsé.
Orosháza, 2018. szeptember 6.
Hortobágyi Zoltán ny. r. ezredes elnök
Miklósi Határőr
Hanság szélén van egy építmény,
sok fiatal legénynek jelentett
egy életre szóló élményt.
Miklósmajori őrs volt a neve,
határőrök lakták s esküjükhöz híven becsülettel
őrizték Magyarország nyugati határát.
Határkő volt a jelvényük,
gépkarabély a fegyverük csizma kopogásától volt
hangos az őrei körletük.
Őrizték a határt télen, nyáron, esőben,
fagyban és sárban ezért gyakran esőgallérjuk
üvegesre is fagyott az őrhelyük dombján.
Delta őrhelynek sorompó vasát,
de sokszor de sokszor felnyitották,
az éjjeli csillagok fényénél a szabadságot álmodták.
A nyomsáv mellett járva ellenőrizték a nyomot,
így jött ki, hogy a Deltától a 15-ös szolgálati helyig 7137 lépésben
a határőr csizma igen csak sokat kopott.
Jelzőrendszernek működése pléhkutya üvöltése sokszor,
álmokat szakított határőrök rohantak szektort blokkoltak
majd fáradtan az Őrsre visszavonultak.
Az Osli magasfigyelő ha beszélni tudna,
elmondhatná, hogy a másik oldalon emberek jöttek integetve kiabálták magyar határőr mi is magyarok volnánk.
A dőridombi szolgálat maga volt az álom,
sok fácán bánta ha arra tévedt járta, kukoricát emeltek
a vadaknak jászlából, hogy Haderő és Jakab lovuk velük száguldjon.
Szilveszternek hideg éjszakáján,
piros, fehér, zöld jelzőrakéták repültek a miklósi égre
így köszöntek a határőrök új esztendőnek fordulóján.
Zöld parolival a kabáton 73o nap alatt megedződve,
férfiakká értek sok életre szóló barátság mellett
Csepellel vonulva búcsút intve a miklósi őrsnek, leszereltek.
Van egy épület a hanynak szélén Hany Istóknak földjén,
szomorú mementóként elhagyatva éli magányos életét,
emlékezetében sok szépre, egykori határörökre gondol,
de ma gaz és dudva borítja udvarát és tornyát,
jobb sorsra érdemes, sebaj,
de mi akkor is fennhangon valljuk, sok határőr csíntevés mellett,
hogy Miklósmajori határőrként becsülettel szolgáltuk a Hazát!
írta: Bakodi László hőr.tizedes
2o18. augusztus 18. hőr.találkozó alkalmából
Szárföld